http://mylite.co/hu.mylite.co/p-55017.html
Melatonin
A mesterséges fény kék színű komponense zavarja a hormonrendszerünk működését azáltal,
hogy gátolja a melatonin (un. sötét hormon) hormon termelését. Ez nemcsak alvászavarokhoz
vezet, de elősegíti a hormonrendszer abnormális működése miatt bekövetkező betegségek
kialakulását, mint amilyen a cukorbetegség vagy a szív és érrendszeri problémák. Újabb
tudományos tanulmányok azt is bebizonyították, hogy daganatok kialakulását is okozhatja. A
mesterséges fény használata során a legfőbb probléma, hogy az éjszakát nappalá változtatja,
lerövidítve ezzel a melatonin termelés időszakát. Pedig ez a sötétségben az alvás alatt
termelődő hormon gátolja a daganatok kialakulását.
Egy mesterséges fényt kibocsájtó fénycsővel végzett teszt a következőt mutatta ki:
 A hideg fehér fény 10 perc után gátolta a melatonin termelődését
 A meleg fehér fény 10 perc elteltével gátolta a melatonin termelődését
A melatonin termelődésének gátlása mögött elsősorban a kék színkomponensnek az
energiatakarékos izzók spektrumában megfigyelhető magas aránya áll. Nem számít, hogy
meleg vagy hideg fényt alkalmazunk-e, mivel a kék összetevő részaránya ugyanakkora
minden energiatakarékos égő esetében.
A hagyományos izzók esetében a fényspektrumban a vörös színű összetevők zavarhatják a
hormonrendszer egyensúlyát, bár ezek sokkal kevésbé okoznak problémát.
Testünk a fény összetételét elsősorban a szemünkön keresztül érzékeli, ahol is egy speciális
receptor észleli a kék fény arányát. Így érzékeli testünk a napszakok és évszakok változását,
és állítja be természetes bioritmusát. Az év folyamán folyamatosan változik a napfény
infravörös tartománya, ehhez igazodva változik szervezetünkben a D vitamin termelődése is.
A napi aktivitást az éjszakai nyugalomnak kell ellensúlyoznia a melatonin termelése révén. Ez
a hormonális egyensúly az éjszaka és nappal termelődő hormonok között rendkívül fontos,
különösen a két legjelentősebb belső elválasztású mirigyünk ,az agyalapi mirígy, és a
tobozmirigy szempontjából, hiszen ez utóbbi termeli a melatonint.
Minél több kék fényt tartalmaz egy égő fénye, annál magasabb benne az ultraibolya
komponens aránya is, ami növeli a napi stressz hatást a szervezet számára. Ha a szemben lévő
receptor nagy arányban érzékel kék fényt, akkor az felborítja a természetes napi bioritmust és
megszakítja a melatonin termelését. Mivel a melatonin egy antioxidáns, így fontos szerepe
van a szabadgyökök megkötésében, vagyis a betegségek megelőzésében. Hiányában nagyobb
eséllyel alakulhatnak ki zsíranyagcsere zavarok (elhízás) vagy cukorbetegség, a tanulmányok
szerint. Egy másik tanulmány bebizonyította, hogy a fényben található túl magas arányú kék
komponens káros hatása következtében elhízás alakulhat ki.
Az intenzív rövid hullámhosszú kék fény ráadásul a szemet is károsítja, azáltal, hogy
roncsolja a retinan receptorsejtjeit. Ezzel párhuzamosan a szem önszabályozását is felborítja,
mivel roncsol bizonyos szenzoros sejteket. Az agresszív kék fény túlterheli a szem szűrő
pigmentjeit, aminek következtében a szenzoros sejtek elhalnak, mindez pedig a látás
romlásához vezet. Több száz tudományos tanulmány bizonyítja, hogy a LED lámpák által
kibocsájtott hosszú hullámhosszú közeli infravörös tartományú fény erősíti a szenzoros sejtek
ellenálló képességét, és elősegíti regenerációjukat.
http://hu.wikipedia.org/wiki/Vil%C3%A1g%C3%ADt%C3%B3_di%C3%B3da
Világító dióda
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kék fényt kibocsátó dióda, UV-LED
LED-ek különböző tokozásban, színben és méretben
LED-ek különböző méretben, balról jobbra: 8, 5, 3 mm-es fejátmérővel
(balról összehasonlításképpen egy gyufaszál)
A világító dióda félvezető anyagból készült fényforrás. Másik neve, a LED szó az angol
Light-Emitting Diode (fényt kibocsátó dióda) kifejezés rövidítéséből származik. A dióda által
kibocsátott fény színe a félvezető anyag összetételétől, ötvözőitől függ. A LED inkoherens
keskeny spektrumú fényt bocsát ki. A fény spektruma az infravöröstől az ultraibolyáig
terjedhet. 1994-ben a kék fényt kibocsátó LED feltalálói, Akaszaki Iszamu, Amano Hirosi és
Nakamura Súdzsi, alapjaiban alakította át a világítási technológiát, amiért húsz évvel később,
2014-ben Nobel-díjjal ismerték el a három japán tudós munkáját. A nagy fényerejű,
energiatakarékos és környezetbarát kék LED kifejlesztésében végzett tevékenységükért
részesültek a kitüntetésben. [1][
Élettani hatása
Bizonyos típusú LED-es lámpák összetett fehér fénye valójában nagyrészt kék színű, ami a
szem retinájában lévő melanopszinok működésére hat, amik a melatonin nevű hormon
termelését befolyásolják, a hormon pedig az alvás és ébrenlét szabályozását végzi. Speciális
alkalmazások esetén hasznos lehet, hogy az ilyen speciális LED-es fényforrásokkal
befolyásolni lehet az ember biológiai óráját, az úgynevezett cirkadián ritmust, emiatt
megváltozik az anyagcsere, a testtömegindex, az oxigénfelvétel, és a hormontermelés.[7]
http://biosolar.hu/forum/176
Újságcikk Szentgyörgyi Zsuzsától, 07.17.
>
Életünkhöz hangolt fény – kevesebb a káros hatás
Segíthet a LED, de csökkenteni kell a kék színű komponenst
Egyetlen kattintás, és elárasztja szobánkat a fény. Amit az utóbbi időben – az EU
meglehetősen elsietett döntése nyomán – egyre kevésbé izzólámpából, hanem mindinkább
hosszú élettartamú, jobb hatásfokkal világító kompaktlámpából kapunk.
A ma még meglehetősen borsos árú eszköz hosszú élettartamának ígérete azonban csak akkor
igaz, ha betartunk szabályokat is, például minél ritkábban kapcsolgatjuk. Ha viszont állandóan
ég, a kevesebb fogyasztás öröme máris elillan. Amellett a kompaktfénycsöveknél a környezet
terhelése sem elhanyagolható szempont, mivel ez a világító eszköz higanyt tartalmaz, amiről
élete lejárta után külön gondoskodni kell.
Néhány éve itt topog a küszöbön egy másik nagy ígéret: a fénykibocsátó dióda, a LED (light
emitting diode). Szép, erős fényt ad, és a hatásfoka is sokszorta jobb, mint az izzólámpáé. De
már a témánkból is következik: nincsen fény árnyék nélkül.
A LED-nél az a gond, hogy szép fehér fénye erős kék komponenst tartalmaz. Ez pedig nincs a
mesterséges fény hatásait kutatók ínyére.
A fény ugyanis nemcsak arra tesz képessé minket, hogy lássuk a környezetet, hanem egyúttal
befolyása van a szervezetünk hormonháztartására és életünk napi ritmusára is. A szemünkben
lévő melanopszin érzékelők vezérlik a nappal-éjszaka ciklusunkat. Ezek érzékenyebbek a kék
színre, amely a természetes napfényben éppen délben éri el csúcspontját. Erre a szervezetünk
úgy válaszol, hogy éberebbé tesz, elnyomja az alvást elősegítő melatonin hormont. Déltől
alkonyatig csökken a kék a természetes napfényben, és vöröses árnyalat veszi át az uralmat,
amely viszont megállítja a melatonin redukálását, és előkészít az alvásra.
Csakhogy a mesterséges fénnyel éjjel-nappal körülvett életünkben ez a folyamat megbolydul.
Az állandó fény, különösen olyan, amely jelentős kék árnyalatot tartalmaz, nem segíti elő az
alvást, és komoly egészségi zavarokat okozhat.
„Felmérések szerint az éjjeli műszakban dolgozó nők igen jelentős, ötven százalékkal
nagyobb mértékben kapnak mellrákot. Ebben annak lehet szerepe, hogy az éjszakai fény
csökkenti a daganatkifejlődésre feltehetőleg hatást gyakorló melatonin szintjét” – jelentette ki
a New Scientist egy korábbi (2011. május 7.) számában Steven Lockley, a Harvard Orvosi
Egyetem alváskutatója.
Van aki még tovább megy a következtetésekben. Mariana Figuero, a Renssealer Műegyetem
fénykutató központjának munkatársa szerint a megszakított melatonintermelés olyan
betegségeknek is előidézője lehet, mint a szív- és keringési zavarok, emésztési problémák,
elhízás vagy akár rák is. Mit lehet tenni? A megoldás fontos előmozdítója az űrhajózás,
vagyis annak egyik legfőbb támogatója, a NASA, hiszen az űrhajósok állandóan ki vannak
téve ennek a problémának.
Olyan fényt kell előállítani, ami utánozza a természetes ciklusokat, például a vörösben gazdag
árnyalat elősegíti az álmosságot, a sárgában dúsabb a reggeli fényhez hasonlóan ébredésre
buzdít, a kék túlsúlya pedig segít az ébrenléti tevékenységekben. A megoldás olyan eszköz,
például LED létrehozása, amelynek különböző színárnyalat-összetevői változtathatók,
hangolhatók.
Vannak már kezdeményezések.
Például a Boeing–787 új, hosszú távú utakra szolgáló Dreamlinerjét úgy tervezik, hogy a most
szokványos fehér fényű LED-világítás helyett olyan, a három színt (vörös, zöld és kék)
kombináló és abból folyamatosan változtatható színű fényforrásokat alakítsanak ki,
amelyektől az utasok kellemesebben érezhetik magukat.
Egyelőre még igencsak drága megoldás lenne otthoni használatra, de ha technikailag
megoldható, könnyen elképzelhető, hogy az igények felébresztésével (amitől megélénkülhet a
piac) a hangolható fényösszetételű lámpák ára is elviselhetővé válik a nem is túl távoli
jövőben.
<
http://www.mobilkoktel.hu/pr-hirek/8-a-led-technologia-elettani-hatasai
A LED technológia élettani hatásai
Bizonyos típusú LED-es lámpák összetett fehér fénye valójában nagyrészt kék színű, ami a
szem retinájában lévő melanopszinok működésére hat, amik a melatonin nevű hormon
termelését befolyásolják, a hormon pedig az alvás és ébrenlét szabályozását végzi. Speciális
alkalmazások esetén hasznos lehet, hogy az ilyen speciális LED-es fényforrásokkal
befolyásolni lehet az ember biológiai óráját, az úgynevezett cirkadián ritmust, emiatt
megváltozik az anyagcsere, a testtömeg index, az oxigénfelvétel, és a hormontermelés.
A világító dióda félvezető anyagból készült fényforrás. Másik neve, a LED szó az angol Light
Emitting Diode (am. fénykibocsátó dióda) kifejezés rövidítéséből származik. A dióda által
kibocsátott fény színe a félvezető anyag összetételétől, ötvözőitől függ.
A LED inkoherens keskeny spektrumú fényt bocsát ki. A fény spektruma az infravöröstől az
ultraibolyáig terjedhet. 1994-ben a kék fényt kibocsátó LED feltalálói, Akaszaki Iszamu,
Amano Hirosi és Nakamura Súdzsi, alapjaiban alakította át a világítási technológiát, amiért
húsz évvel később, 2014-ben Nobel-díjjal ismerték el a három japán tudós munkáját.
A nagy fényerejű, energiatakarékos és környezetbarát kék LED kifejlesztésében végzett
tevékenységükért részesültek a kitüntetésben. A LED a legnagyobb dolog az elektromos
világítás felfedezése óta. Akár 20 évig is ragyoghatnak, be lehet őket építeni a lámpákba új
design-okért és a hagyományos izzókhoz szükséges energia töredékét használják. A LED
világítás fenntartható, okos és funkcionális választás.
Forrás: www.ledkijelzők.hu – a LED-ek szakértője!
http://www.termeszetvilaga.hu/szamok/tv2014/tv1408/csaba.html
CSABA GYÖRGY
Tobozmirigy az atomkorban
A belső elválasztású (endokrin) mirigyek morfológiájának és funkciójának feltérképezése a XIX.
században és a XX. század elején megtörtént, kivéve két „sötét lovat”, a csecsemő- (timusz) és
tobozmirigyet (corpus pineale, epifízis). A múlt század ötvenes éveire azonban ezek funkciója is
többé-kevésbé világossá vált, miután Miller kísérletesen bizonyította a timusz elsődleges szerepét az
immunrendszerben és Lerner felismerte és kivonta a tobozmirigy hormonját, a melatonint [1].
Már a régi görögök is ismerték a tobozmirigyet. Herophilos, aki anatómiailag is tanulmányozta a
mirigyet az időszámításunk előtti IV. században, a gondolatok tovaterjedése szabályozójának tartotta,
egy szervnek, amely a spirituális világba vezet. Ennél prózaiabbak voltak a régi rómaiak, akik
mestermirigynek gondolták, mely az összes egyéb mirigy szabályozója, tehát hipofízisszerű funkciót
tulajdonítottak neki. A XVII. században a híres francia filozófus, René Descartes Tractatus de Homine
c. művében a lélek székhelyének vélte, ahol a testi (materiális) és a lelki (intellektuális) tényezők
egymással kapcsolódnak (1. ábra). Ennek hite mind a mai napig számtalan írásban megtalálható. A
bőrgyógyász Lerner 1958-ban ismerte fel a tobozmirigy hormonját, a melatonint, azonban szakmája
miatt kezdetben egyes kétéltűek melanofóra-szabályozójának hitte, mint amely felelős ezen állatok
fény hatására történő színváltozásáért (innen kapta a nevét is) és csak később derült ki a hormon – és
a mirigy – ennél fontosabb, sokoldalúbb hatása.
1. ábra. Descartes posztumusz, 1662-ben megjelent könyvének rajza a tobozmirigy funkciójáról
2. ábra. A tobozmirigy és az agyalapi mirigy (hipofízis) elhelyezkedése
Az ember tobozmirigye apró (mintegy 5–8 milliméteres, borsó méretű), szürkésvörös gömböcske az
agy középvonalában, a két félteke között (2. ábra), súlya átlagosan 172 mg (férfiben és nőben
egyaránt). Szöveti szerkezetében dominálnak az ún. pinealociták, a nagy nyúlványos sejtek, valamint
az asztrociták (gliasejtek), de további három sejttípus is megfigyelhető bennük. A melatonin termelését
a pinealociták végzik. A melatonin módosult aminosav, bázismolekulája a triptofán. A triptofánból a
triptofán hidroxiláz enzim 5-hidroxi-triptofánt (5HTP) készít, amit az 5HTP dekarboxiláz szerotoninná
(5HT) alakít át. A szerotonin már hormon, amely azonban a szervezet számos egyéb sejtjében is
szintetizálódik. Ez a hormon alakul tovább az 5HT acetiltranszferáz közreműködésével Nacetilszerotoninná,
majd a hidroxiindol-orto-metiltranszferáz enzim segítségével melatoninná (N-acetil-
5-metoxi-triptaminná). Ez a hormon is termelődik számos sejtben (szervben), még egysejtűekben is
[2], de gerincesekben döntően a tobozmirigyben. A mirigy emberben 1–2 éves korig növekszik, majd a
mérete megmarad a pubertásig, innen kezdve csökken, miközben felnőttkorban, és még inkább
öregkorban, meszesedik.
A sötétség mirigye
De Graaf és Spencer egymástól függetlenül, már 1886-ban felismerte, hogy az emlősök
tobozmirigyének struktúrája olyan, mint a szemé (harmadik szemnek is hívják), a pinealociták a retina
fotoreceptoraira hasonlítanak. Madarakban és kétéltűekben a tobozmirigy az agy felszínén, a bőr alatt
helyezkedik el, ezáltal képes közvetlenül érzékelni a fényviszonyok változását. Emlősökben, így
emberben is, az agyféltekék közötti elhelyezkedése ezt nem teszi lehetővé, ehhez járul, hogy a
pinealociták amúgy is elvesztették fotoreceptor tulajdonságukat. Ehelyett a retina fotoreceptorai
észlelik és továbbítják a fény által keltett impulzusokat a hipotalamusz szuprachiazmatikus magjába
(SCN), ahonnan a paraventrikuláris magba (PVN) kerül. Innen útja a gerincvelőbe vezet, ahonnan a
szimpatikus idegrendszer viszi a felső nyaki ganglionba és onnan jut a tobozmirigybe [3]. Az út tehát
hosszú és bonyolult, a végeredmény viszont egyértelmű: a retina információja a tobozmirigy
működését befolyásolja.
A melatonin folyamatosan termelődik, azonban sötétségben (éjjel, alvás közben) sokkal inkább.
Termelődését nem a sötétség stimulálja, hanem a fény gátolja. Ebből következik szerepe a cirkadialis
ritmus szabályozásában (circa diem – körülbelül napi, mert nem teljesen pontos és a nappalok
megnyúlásával, vagy csökkenésével változik) és nappal lehetőséget teremt az ébrenléti aktivitásra,
míg éjjel alvásra ad utasítást. A ritmusadó (pacemaker) az SCN, melynek kísérletes elektromos
ingerlése ötvenszeresre növeli az N-acetiltranszferáz enzim aktivitását, ennek következtében a
szerotonin melatoninná alakulását. Ez a ritmusadó a fény befolyása nélkül is működik, tehát
tevékenysége génszinten meghatározott, de órája a fényviszonyoktól függően folyamatosan
reszinkronizálódik. Genetikai meghatározottságát bizonyítja, hogy teljesen vak embereknek is van
napi ritmusa, ezt azonban a fény nem befolyásolja. Ez azt is mutatja, hogy a szabályozás útvonalába
a látókéreg nem esik bele: az SCN a látóidegek kereszteződése fölött helyezkedik el és információit
onnan szerzi be.
Az agyban az anyagok szabad áramlásának útjában áll a vér-agy gát, mely azonban nincs jelen a
tobozmirigy esetében, melyben a vér áramlása bőséges, a vese után a legintenzívebb. Ez elősegíti
alapanyag-ellátását éppúgy, mint hormonjának gyors elszállítását.
Az évszakok váltásával a fényviszonyok is megváltoznak: hosszabbodnak, illetve rövidülnek a
nappalok (cirkannuális ritmus). A szervezet ehhez való alkalmazkodásában is döntő szerepet játszik a
tobozmirigy, illetve hormonja, a melatonin. A mirigy egyéni reakciókészségétől függően lép fel
egyeseknél a szezonális hangulatváltozás, például a téli depresszió, amikor a fény kevés és sok a
melatonin [4], de a téli álmot alvó állatokban (hibernáció) is fontos szerepe van a hormonnak.
Az endokrin rendszer egyéb mirigyeinek működése is ritmicitást mutat. A testhőmérséklet is
ritmusosan, a napszakok váltásával változik. Ezek a jelenségek is a tobozmirigy közvetítésével az
SCN-nek tulajdoníthatók.
Alvás és álom
Ha az alvás szabályozója a melatonin, mi szabályozza azt, hogy alvás közben álmodunk-e, vagy
nem? Ez egzakt módon nem ismert, vannak azonban többé-kevésbé alátámasztott feltételezések. A
tobozmirigy ugyanis nemcsak melatonint termel, hanem egyéb hormonszerű anyagokat, így
dimetiltriptamint (DMT) is. Ez a molekula egyes növényekben is termelődő hallucinogén, melyet az
amazóniai indiánok sámánjai révületbe esésükhöz használtak. „Varázsitaluk” az ayahuasca volt, ami
nagy dózisban tartalmazott DMT-t. Ugyanakkor a DMT minimális dózisai és képesek voltak –
önkéntes jelentkezőkön – álomszerű képeket létrehozni [5,6]. Mivel a DMT előállításához szükséges
enzim a tobozmirigyben jelen van, egyesek feltételezik, hogy az alvás REM fázisában ez a
pszichodelikum kerül a keringésbe és hozza létre az álmokat, beleértve a rémálmokat is (3a–b. ábra).
A rémálmok és a szép álmok tehát valószínűleg a DMT-nek köszönhetők. Ugyancsak feltételezik azt
is, hogy az úgynevezett halál közeli élményeknek az volna az oka, hogy a tobozmirigy hirtelen DMTlökést
bocsát a keringésbe.
3. ábra. A rémálmok és a szép álmok valószínűleg
a dimetiltriptaminnak köszönhetők (fantáziaképek)
Az immunrendszer szabályozója
A múlt század hatvanas, hetvenes éveiben sokat foglalkoztunk a tobozmirigy egyéb szerveket
szabályozó szerepével és többek között vizsgáltuk a mirigy immunrendszerre kifejtett hatását is.
Hamar nyilvánvalóvá vált, hogy ha felnőtt patkányban eltávolítjuk a tobozmirigyet, a csecsemőmirigy
sorvad, miközben főleg a limfoid (immun) elemek tűnnek el belőle [7]. Ekkor már ismert volt, hogy a
timusz újszülöttkori eltávolítása katasztrofális hatással van az immunrendszerre, az állatok sorvadnak
(wasting) és elpusztulnak. Éppen ezért távolítottuk el újszülött patkányok tobozmirigyét a születés
utáni 6 órán belül és figyeltük a következményeket [8]. Az állatoknál a csecsemőmirigy totális
sorvadása és wasting lépett fel, utóbbi ugyanúgy, mint a timusz újszülöttkori eltávolítása után. Ebből
világossá vált, hogy a tobozmirigy alapvetően befolyásolja az immunrendszer fejlődését és
működését. Innen datálódik e kapcsolat nemzetközi szinten történő vizsgálata, melynek ma már
széleskörű irodalma van [9].
A tobozmirigy hormonja, a melatonin fokozza az immunrendszer működését, miközben elsődleges
célpontja a timusz. A melatonin sok esetben képes kivédeni az immunrendszert károsító hatásokat is.
Az erős stressz például jelentősen gátolja az immunrendszert és ezt részlegesen vagy teljesen
ellensúlyozza a melatoninkezelés, miközben a timusz sorvadását is megakadályozza. A hormon az
immunrendszer minden sejttípusát előnyösen befolyásolja és elősegíti szaporodásukat, növeli az
immunitásban szerepet játszó anyagaik (citokinek) termelődését. A melatonin ezen hatásai rendkívül
alacsony, nanomoláris koncentrációban is megmutatkoznak. Számos kísérletből kiderült, hogy a
hormon növeli a korral gyengülő immunrendszer teljesítményét.
Ahhoz, hogy a melatonin funkcióit végrehajthassa, nem elég a hormon jelenléte, receptorok is
szükségesek, melyek a jelet veszik. A melatonin specifikus receptorait megtalálták számos, a
melatonin által befolyásolt sejtben, így az immunsejtek plazmamembránjában is (MT1 és MT2).
Találtak egy további membránreceptort is (MT3), ennek jelenlétét azonban immunsejtekben nem
sikerült kimutatni. Ráadásul van egy, a citoplazmában, illetve a sejtmagban elhelyezkedő receptor is,
mely hasonló a szteroid hormonok receptorához és ez az immunsejtekben is megtalálható. Az
immunsejtek azonban nemcsak reagálnak a melatoninra, hanem saját maguk is termelik a hormont,
ennek jelentősége azonban még nem tisztázott.
A tobozmirigy és a betegségek
Daganatok
A szervezet immunrendszerének állapota döntő jelentőségű a daganatok kialakulása és lefolyása
szempontjából. A tobozmirigy és hormonja, a melatonin éppen ezért ebből a szempontból is rendkívül
fontos lehet. Irodalmi adatok bizonyítják, hogy ez így is van, és nem csak állatkíséretekben [10]. Ez
utóbbiak esetében azonban világosan látszik, hogy a melatonin növeli a daganatos állatok
élettartamát, néha 30–40 százalékkal is. Emberen tett megfigyelések bizonyítják, hogy
emlőtumorosokban csökkent a melatonin vérszintje, és megfordítva. Vak nők, akikben a
melatoninszint magas, kevésbé hajlamosak emlőtumorra. A vakok magasabb melatoninszintje
elméletileg erősebb védelmet jelenthet számukra egyéb betegségek esetében is, azonban a
melatoninszint állandó és nem szabályozható. Ennek jelentőségét azonban még nem vizsgálták.
A melatonin antioxidáns anyag, tehát a szabad gyökök ellen hat, a szabad gyökök (szuperoxid,
peroxid) viszont előmozdítják a daganatok képződését. Valószínűnek látszik, hogy a melatonin
daganatellenes hatása nemcsak az immunrendszer stimulálásán keresztül valósul meg, hanem az
antioxidáns-hatáson keresztül is. A hormon ezen tulajdonsága az öregedési folyamatokat is lassítja.
A tobozmirigynek azonban saját daganatai is vannak. Ezek elsősorban germinomák, tehát csírasejtdaganatok,
amelyek bár fontos agyi területeket is nyomhatnak, jelentősen befolyásolják (gátolják) a
tobozmirigy által kifejtett funkciót is. Mivel a tobozmirigy visszatartja a nemi érést, károsítása
előrehozza azt. Így alakul ki a korai nemi érés (pubertas praecox) nevű betegség, mely akár korai
gyermekkorban előidézi a nemi apparátus teljes kifejlődését (4. ábra).
4. ábra. Nem fotótrükk, hanem pubertas precox. Kisfiú felnőtt nemi szervvel
Hiány és túlsúly
A tobozmiriggyel kapcsolatos kóros állapotok léphetnek fel, ha a hormon mennyisége csökken, vagy
túltermelődik. A hormon hiánya a fentebb elmondottak értelmében az immunrendszer elégtelen
működésében vagy pubertas precoxban mutatkozik meg, de ehhez társulhat szorongás is. A hormon
túlsúlyát jellemzi a már említett szezonális depresszió, a pajzsmirigy és mellékvesekéreg
hormonjainak alacsony szintje (és ennek következményei), illetve az alacsony vérnyomás.
A tobozmirigy működése a kor előre haladtával csökken, valószínűleg a benne felszaporodó
agyhomok (acervulus cerebri, 5. ábra) miatt, ami elérhet egy olyan szintet, amikor kóros állapot
jelentkezik. Az utóbbi időben feltételezik, hogy ennek valamilyen módon köze lehet az Alzheimerkórhoz,
mivel az ilyen betegekben sokkal több az agyhomok, mint az átlag koros populációban, és a
melatonin-szintézis csökkenése szinte előre jelzi az Alzheimer-kór fellépését [11].
5. ábra. Agyhomok a tobozmirigyben
Nem pontosan tisztázott, de feltételezik, hogy a tobozmirigy hibás funkciója szexuális diszfunkcióban
is megmutatkozik. A feltételezést a klinikai megfigyeléseken kívül az is alátámasztja, hogy mint láttuk,
a mirigy a szexuális érést gátolja.
Navigáció és mágneses tér
Madarak tobozmirigyében mágneses anyag van, aminek alapján feltételezik, hogy ez egy
magnetoreceptor, amely a légi tájékozódást segíti. A geomagnetikus viharok emberben is
deszinkronizációt váltanak ki, ami a melatonin termelődését megzavarja. Postagalambokban
kimutatták, hogy a mirigy meszesedése rontja a hazatalálási képességet. A kalcifikáció azonban az
emberi irányérzéket is befolyásolja. Egy humán vizsgálatban nagyszámú alanyon tanulmányozták a
mirigy meszesedését, és megállapították, hogy a vizsgált idős populáció mintegy felének kalcifikált a
tobozmirigye. A populációt alapos irányérzék vizsgálatnak vetették alá, így kiderült, hogy a meszes
tobozmirigyűek csak feleannyira érzékelték az irányt, mint a meszesedés nélküliek.
Sok vita folyik manapság az elektromágneses terek rákkeltő hatásáról, de egzakt bizonyítékok se pro,
se kontra nincsenek. Tény azonban, hogy az elektromágneses tér a tobozmirigy hormontermelését
befolyásolja, és ennek szerepe lehet a daganatok elleni védekezés gyengülésében.
Tobozmirigy az atomkorban
Az élőlények fennmaradásának egyik alapvető feltétele az alkalmazkodóképesség. Ebben a
folyamatban az endokrin szervek kiemelkedő szerepet játszanak, alkalmazkodásukkal segítik a
szervezetek túlélését. Az évezredek múlásával a hasnyálmirigy Langerhans-szigeteinek is
alkalmazkodnia kellett a fokozott cukorfogyasztáshoz, éppúgy, mint a mellékvesének a stresszel teli
életmódhoz. Ebből a szempontból is kivételes helyzetben van azonban a tobozmirigy, mely nem a
szervezeten belüli változásokat regisztrálja, hanem külső tényezőt, a fény és sötétség váltakozását. A
diurnális ritmus évezredeken keresztül lényegében stabil volt, de a technika fejlődésével alapjaiban
változott meg. A világítással a fényperiódus megnőtt, sőt akaratunktól függően változtathatóvá vált, és
a fényerősség is korábban nem ismert módon alakítható lett. Emellett mindennapivá vált a fény és
sötétség pillanatonkénti váltása (fényreklámok, televízió, villódzás), amihez az SCN-nek és a
tobozmirigynek adaptálódnia kellene, ha tudna. Bár a tűzgyújtás óta a fényidőszak hossza
befolyásolhatóvá vált, mégsem mindegy, hogy a fényt gyertyaláng, vagy több száz wattnyi izzó
szolgáltatja. Ráadásul az egyre korszerűbb és kevesebb energiát fogyasztó fényforrások, mint a
legújabb fehér (kék) fényt kibocsátó közúti LED-es lámpák éppen a 450–500 nm hullámhosszú fényt
szórják, ami sokkal jobban nyomja el a melatonin termelést, mint a sárga fényű Na-lámpák. LED-es
lámpák jelennek meg a televízió képernyőjében éppúgy, mint a személyi számítógépekben. A fejlődés
a kisebb energiafogyasztás felé tendál, ami viszont kevésbé egészséges. A tipikus cirkadialis ritmus
helyett tehát a melatonin termelődése napjainkra bizonytalanabbá vált, miközben a gátolt, fényes
periódus hossza összességében nőtt, és a sötét, melatonin pluszt termelő periódusé csökkent. Ezzel
együtt csökkentek annak előnyös és szükséges hatásai (például a daganatgátlás) is.
További problémát jelent a jetlag, vagyis az időzónaváltás-szindróma, ami az időzónák gyors
egymásutánban való átlépésekor jelentkezik, melynek következményeit mindenki érezhette már, aki
repülővel nagy távolságokat tett meg. Bár ez nem annyira általános, mint a világítási effektus, jobban
érzékelhető. A jetlag akutan, a világítási effektus krónikusan vezet alvászavarokhoz és csökkenti a
melatonin pozitív hatásait.
Manapság már nemcsak a fényhatások károsíthatják a tobozmirigy normális működését, hanem a
tömegméretekben alkalmazott új kémiai anyagok is, vagy éppen a korábbiak, melyek eltérő
mennyiségben kerülnek be a szervezetbe. Ez utóbbiak kirívó példája a csapvíz (és a fogkrémek)
fluorozása a fogak védelmében. Miközben ez tényleg segít megakadályozni a fogak szuvasodását, a
tobozmirigyben előmozdítja a kalcifikációt, ami viszont a melatonin-produkciót csökkenti. A
tobozmirigyben ugyanis a csontoknál és a fogakénál nagyobb koncentrációban halmozódik fel a fluor.
Mivel ivóvizet már a csecsemőkortól fogyasztunk, a nemi érés pineális gátlásának redukciója
előrehozhatja azt. Egyes vizsgálatok szerint a fluorozás hatására mintegy öt hónappal korábban
következik be a nemi érés. Ez nem egyszerűen időbeli eltolódást jelent, mert, ha a pszichés érés
nincs szinkronban a nemi éréssel, az súlyos kamaszkori problémákhoz vezethet. Ugyanakkor azt sem
tudjuk – éppen mert a tobozmirigy volt az utolsó az endokrin mirigyek feltérképezésekor –, hogy
milyen problémák jelentkezhetnek egyéb, tömegméretekben történő beavatkozások során, például
azzal, hogy szteroid hormonok kerülnek a vizekbe, hogy különböző sugárzásoknak vagyunk kitéve,
hogy táplálék kiegészítőket stb. alkalmazunk. De még olyan egyszerű, de tömegméretekben
alkalmazott eszköz, mint a napszemüveg is befolyásolhatja a tobozmirigy működését, csökkentve a
fény befolyását. Miközben azonban csak a fény az, ami akut hatást gyakorol a tobozmirigyre, a
meszesedés hatása fokozatosan és később mutatkozik meg.
Modern korunk lehetővé teszi nemcsak a melatonin ipari előállítását, hanem a hozzá hasonló agonista
vagy antagonista gyógyszerekét is (Agomelatin, Ramelteon, Tasimelteon). Ezek bevezetése az orvosi
gyakorlatba folyamatban van, de alkalmazási területük még nem kristályosodott ki. Felhasználásukra
azonban valószínűleg egyre nagyobb szükség lesz, mert a technikai fejlődés hihetetlen mértékű előre
haladtával az SCN – tobozmirigy mechanizmust még több károsodás érheti. Emellett az atomkor
lehetővé tette az élettartam jelentős megnyúlását, ami együtt jár a tobozmirigy fokozott
funkcióvesztésével (meszesedés) és ennek már ismertetett következményeivel.
A borsónyi mirigy iránti érdeklődés korunkban sem csökken, sőt növekedni látszik. Csak fél év alatt,
2014 januárja és júliusa között mintegy 250 tudományos cikk jelent meg a tobozmirigyről és 580
hormonjáról, a melatoninról mérvadó folyóiratokban. De nem csökken az ezotéria iránt érdeklődők
figyelme sem. A tudományos eredményeket (félre)értelmezve magyarázzák a lélek székhelyét és
tartják fenn iránta az emberek érdeklődését.
Irodalom
1. Lerner AB et al. Isolation of melatonin, the pineal factor that lightens melanocytes. J Am Chem Soc
1958, 80, 2587.
2. Kőhidai L. et al. Melatonin in the unicellular Tetrahymena pyriformis: effects of different lighting
conditions. Cell Biochem Funct 20,269, 2002.
3. Liebmann PM et al. Melatonin and the immune system. Int Arch Allergy Immunol 112, 203, 1997.
4. Pail G et al. Bright-light therapy in the treatment of mood disorders. Neuropsychobiology 64, 152,
2011.
5. Strassman R. The spirit molecule. Park Street Press , Rochester 2001
6. Strassman RJ et al. Dose response study of N,N-dimethyltryptamin in humans II.Subjective effects
and preliminary results of a new rating scale. Arch Gen Psychiatry 51,98,1994.
7. Baráth P. Csaba G. Histological changes in the lung, thymus and adrenal one and a half year after
pinealectomy. Acta Biol Acad Sci Hung 25,123, 1974.
8. Csaba G, Baráth P. Morphological changes of thymus and the thyroid gland after postnatal
extirpation of pineal body. Endocrinol Exper 9, 59, 1975
9. Csaba G. The pineal regulation of the immune system. 40 years since the discovery. Acta Microbiol
Immunol Hung.154,128,2013.
10. Miller SC. et al. The role of melatonin in immune-enhancement: potential application in cancer. Int
J Exp Pathol 87,81,2006,
11. Rosales-Corral SA et al. Alzheimer’s disease: pathological mechanisms and the beneficial role of
melatonin. J Pineal Res 52,167,2012.
Természet Világa, 145. évfolyam, 8. szám, 2014. augusztus
http//www.termeszetvilaga.hu/
http://hvg.hu/plazs/20110915_feher_feny_biologiai_ora
Azt mondják, nem jó a fehér fény
2011. szeptember 15., csütörtök, 12:04 Utolsó frissítés: 2011. szeptember 15., csütörtök,
12:39
Szerző: Medipress
Címkék: biológiai óra; LED-lámpa; melatonin; fehér fény; mesterséges fény;
Kinyomtatom Elküldöm
A fehér fényű LED-izzók behatása ötször nagyobb mértékben gátolja a melatonin
termelődését, mint a narancssárga-sárga fényt kiadó magasnyomású nátrium lámpáké.
Abraham Haim, a Haifai Egyetem professzora szerint nemcsak a hagyományos
szennyező anyagokat kellene szabályozni, hanem ugyanígy a mesterséges fény okozta
szennyezést is kordában kellene tartani éjszaka.
A Journal of Environmental Management folyóiratban megjelent nemzetközi tanulmányból
az derül ki, hogy a rövidebb hullámhosszú, fehér fényt kiadó izzók nagyobb mértékben
elnyomják a szervezet melatonin-termelését, mint a narancssárga-sárga fényt kibocsátó izzók.
A melatonin szabályozza biológiai óránkat, továbbá a vegyület antioxidáns és rákellenes
hatásáról is ismert.
Abraham Haim professzor úgy véli, a hagyományos környezetszennyező anyagokhoz
hasonlóan az éjszakai mesterséges fényre vonatkozóan is szabályozást és törvényeket kellene
alkotni. A kutatók már korábban is tisztában voltak azzal, hogy a fehér mesterséges fény –
amely valójában kék fény a spektrumon – elnyomja a szervezet melatonin-termelését. Az is
ismert tény volt, hogy a melatonin-termelés gátlása, ami többek között a biológiai óránk
szabályozásáért felelős, viselkedési és egészségügyi zavarokat okozhat. A mostani kísérletben
azonban a kutatók első alkalommal hasonlították össze a különböző típusú izzók a melatonintermelésre
gyakorolt hatását. Különösen a közvilágításban használt izzófajtákat vizsgálták.
Fotó: MTI / Kovács Tamás
Az összehasonlításból az derült ki, hogy a fehér fényt adó fémhalogén izzók háromszor
nagyobb mértékben, a fehér fényű LED-izzók pedig ötször nagyobb mértékben nyomják el a
szervezetben a melatonin-termelést, mint a magas nyomású nátrium lámpák. A kutatók úgy
vélik, hogy a napjainkban tapasztalható átállás a nátriumlámpákról a fehér fényű izzókra
növelni fogja a melatonin-termelés elfojtását az emberi szervezetben.
A szakemberek szerint a fehér fény használatát csak a legszükségesebb esetekre kellene
korlátozni. A lámpaoszlopokat úgy kellene telepíteni, hogy a lámpa fénye ne vetüljön a
horizont fölé, amivel jelentősen csökkenteni lehetne a fényszennyeződést. Általánosságban
pedig kerülni kellene a túlzott megvilágítást, és amikor nincs szükség lámpára, egyszerűen le
kellene kapcsolni.

LED hatása a Melatonin termelésre